…amikor a város a szájára veszi a tőzsdét
Már André Kostolány idejében is komoly indikátor volt az, ha a pincér, sofőr, boltos részvényekről diskurált, mi több tippeket adtak egymásnak. Ilyenkor a bika-piac, vagyis a részvényárak emelkedése a végéhez közeledik. Miért? Egyrészt mert nagyon sok laikus csak akkor száll be a buliba, amikor már évek óta tart az árak emelkedése, vagyis őket is meggyőzi a trend, hogy márpedig ez örökké fog tartani. Másrészt, ez szorosan kapcsolódik az elsőhöz, mivel a tömegek nem értenek a tőzsdéhez, ők ijednek meg az első nagyobb árcsökkenéstől és fogják menekülőre. Vagyis zsákszám öntik a piacra felhalmozott részvényeiket, még nagyobb pánikot és esést előidézve ezzel. Ezért veszélyes a magas lakossági arány a részvénytulajdonosok között. A lufi kidurranása akkor szól még nagyobbat, ha a vételeket kölcsönből finanszírozza az úri közönség, akkor ugyanis még nagyobb a kényszer, hogy eladják értékcsökkent papírjaikat.
Mit mutat a csárt?
Az egyik jelzés már régóta érik, de kell is idő hozzá, hogy megmutassa magát. Ez az S&P 500-ban és a Nasdaq 100-ban is fellelhető divergencia az index értéke és az RSI (a piac relatív erejét mérő mutató) között.
A csártokon jól látható, hogy tavaly július óta az emelkedés sokkal erőtlenebbül zajlik, mint ahogy az addig történt. Ez abból látszik, hogy az újabbnál újabb index értékeket nem követték újabb RSI csúcsok, sőt annak értéke egyre lejjebb került. Ilyen széttartást a két érték között általában általában esés szokott követni.
Created by ChartMatthew
A fentiek így együtt már inkább egy korrekció irányába mutatnak nagyobb valószínűséget, bár annak nagyságára vonatkozóan – ha egyáltalán bekövetkezik – nem adnak indikációt egyenként és együtt sem.
Fotó: ID 114375914 | Stock Exchange © Kmiragaya | Dreamstime.com
Ide írhatsz:
Copyright © csartmate.hu